Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei,

immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei

immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei

Az MHC-gének esetleges szerepére az autoimmun betegségekben egy adott MHC-genotípus halmozottabb előfordulása hívta fel először a figyelmet.

Ilyen összefüggést tapasztaltak, pl.

a térd ízületi gyulladásának kezelése a pitypangokkal

Bár mindkét csoportba tartozó géntermékek egymástól függetlenül is sokféle funkciót töltenek be, működésük az immunfolyamatok szabályozásában szorosan összefonódik.

Különösen jól észlelhető mindez a B-limfociták esetében, melyeken Fc- és komplementreceptorok egyaránt kifejeződnek, és a B-sejt-funkciók szabályozásában sokrétűen részt vesznek lásd Ez egyaránt magyarázza jelentőségüket az immunológiai tolerancia kialakulásában és szerepüket autoimmun betegségek létrejöttében.

Az Fc-receptorok egyik leglényegesebb funkciója a humorális immunválasz során képződő immunkomplexek megkötése és szállítása, így az FcγR-okat hordozó sejtek jelentős szerepet töltenek be a komplexeliminációban lásd Autoimmun betegségekben a szöveti ártalmak elsősorban immunkomplexek lerakódása miatt jönnek létre Ezek lehetnek: — II.

Az autoimmun betegségek

Az immunkomplexek IK szövetkárosító hatása. Ugyanekkor az IK-k a sejtek aktiváló FcγR-jeihez kötődnek, ami vazoaktív aminok, gyulladási mediátorok felszabadulásához vezet. Az IK-k vérlemezkék összecsapzódását is kiváltják, továbbá lerakódnak az endotélsejtek felszínén megjelenő FcγR-hoz is, és ott gyulladási folyamatokat indukálnak.

Az FcγRIIb által közvetített gátlás szerepére az immunhomeosztázis fenntartásában akkor figyeltek fel először, a vállízület mésztartalmú bursitisének kezelése kiderült, hogy a receptor génjének deléciója ellenanyag és immunkomplex által közvetített gyulladásos reakciókhoz vezet.

Megfelelő genetikai háttérrel rendelkező FcγRIIb-hiányos beltenyésztett egerekben pedig autoantitestek képződése indul meg, és SLE-nek megfelelő autoimmun kórkép alakul ki.

Azóta számos autoimmun állatkísérletes modellen igazolták, hogy a gátló FcγRIIb jelentős mértékben befolyásolja immunkomplex közvetített autoimmun betegségek kialakulását és lefolyását, de ugyanezt mutatták klinikai megfigyelések is.

Az FcγRIIB-gén hiánya vagy funkciójának zavara elsősorban a receptornak az immunhomeosztázis fenntartásában játszott szerepe miatt vezet autoimmun immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei. Az FcR-ok általában részt vesznek az immunkomplexek megkötésében, szállításában és eltakarításában, nyilvánvaló tehát, hogy a csökkent mértékű receptor expresszió elősegíti az immunkomplexek felhalmozódását, lerakódását, ezáltal gyulladásos folyamatok előidézését.

Normális körülmények között megfelelő szabályozó mechanizmusok kizárják, hogy a komplementrendszerhez kötött funkciók az ép saját struktúrákat károsítsák lásd 7. A komplementrendszer több vonatkozásban is részt vesz az immunológiai tolerancia, az autoimmun folyamatok, ill.

immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei

Jó példa erre, hogy a klasszikus út korai komponenseinek hiányos funkciója hozzájárul az SLE-hez hasonló tünetcsoport kialakulásához. Az összefüggések minden részletében nem ismertek, de az alábbi funkciókban bekövetkező zavarok külön-külön, vagy együtt mindenképpen számításba jönnek: — immunkomplexek és más makromolekuláris aggregátumok eliminálása, — az antigének eljuttatása a FDC-ekhez és más APC-ekhez, — a potenciálisan autoreaktív B-sejtek eltávolítása.

Komplementkomponensek és receptorok deficienciái különböző mechanizmusok útján befolyásolhatják az immuntoleranciát, illetve vezethetnek autoimmun folyamatokhoz: — Komplementkomponensek hiánya és a komplementreceptorok expressziójának csökkenése az immunkomplexek eltakarításának zavarát okozza, ami miatt ez utóbbiak felhalmozódása, szöveti lerakódása következik be, majd helyi gyulladásos folyamat alakul ki.

Mindezek együttes eredménye: szöveti károsodás folytán autoantigének felszabadulása és autoimmunválasz. Ez tapasztalható pl.

Gyógyszerekkel az immunhiányos betegség ellen

C1q-hiányos egerekben, melyekben a felszaporodó apoptotikus testek felhalmozódnak a glomerulusokban, és autoantitestek képződését indukálják, valamint glomerulonephritist váltanak ki. Ismeretes, hogy a CR2 útján internalizált antigén a T-sejtek részére bemutatásra kerül, de ha a CR2 és a BCR keresztkötése nem történik meg, akkor nem fejeződnek ki a akostimuláló molekulák sem, és ez befolyásolhatja a T-sejt-tolerancia kialakulását.

Mivel az Fc- és komplementreceptorok együtt vesznek részt az immunkomplexek eltakarításában, az csípőízület fájdalma a fenékben járás közben folyamatokban betöltött szerepük is összefonódik.

Azt, hogy egy adott rendszerben immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei receptor működése tölt be fontosabb szerepet, függ az immunkomplex összetételétől, méretétől és lokalizációjától. Ezek valamennyien befolyásolják az agresszív T-sejtek és Treg-sejtek funkcióját.

Autoimmun betegség

Összefüggést írtak le a gének polimorfizmusa és az autoimmun Graves-betegség, a T1D, valamint az autoimmun májgyulladás iránti hajlamosság szuszceptibilitás között. A Treg-sejtek közül a Th3 szabályozó funkcióját elsősorban azzal hozzák összefüggésbe, hogy ezek a sejtek nagy mennyiségben termelik ezt a citokint. A TGF-β1 szuppresszív hatása a T-sejteken kívül B-sejteken, makrofágokon és más sejteken is érvényesül, és korrelációt találtak az autoimmun betegség immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei védettség és a TGF-β1 termelés mértéke között.

Feltehetően a LYP-mutáns a tímuszban zajló fejlődési folyamat során gátolja a TCR-közvetített immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei, ami bizonyos genotípusba tartozó egyedekben elősegíti a negatív szelekció során egyébként eliminációra kerülő autoreaktív T-sejtek túlélését.

Egyéb tényezők Az autoimmun betegségekkel szembeni érzékenység függ a hormonális egyensúlytól is, és a hajlam sok esetben eltérő a két nem között. A nőknél gyakoribb autoimmun kórképek kifejlődése elsősorban a fokozott nőihormon-termeléssel azonos időszakra esik. A környezeti tényezők szerepe. Annak alapján, hogy az autoimmun betegség iránti fokozott érzékenységet biztosító MHC-allél jelenléte önmagában nem vonja maga után a betegség kialakulását, feltételezhető, hogy a tünetek kialakulásában környezeti tényezők is szerepet játszanak.

Epidemiológiai, populációgentikai és migrációs vizsgálatok a genetikai faktorok mellett a környezeti hatások szerepét is egyértelműen igazolták. Ezt mutatja új földrajzi területekre költöző emberek között a régióra jellemző autoimmun betegségek gyakoriságának növekedése. Genetikailag érzékeny egyedekben kiemelt szerepet tulajdonítanak a különböző patogéneknek, elsősorban egyes vírusfertőzéseknek, de emellett stresszhatások és pszichoszomatikus tényezők szerepét is feltételezik.

Az öregedés befolyásolja az immunrendszer működését, ezen belül az aggresszív autoimmunitás kivédésének hatásfokát. Epidemiológiai adatok egyértelműen igazolják az autoimmun betegségek gyakoribb előfordulását öregkorban. Az autoimmun folyamatok vizsgálatára alkalmazott kísérletes modellek Az emberi autoimmun immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei patomechanizmusa általában nem tisztázott és nehezen tanulmányozható.

Лечение аллергии? Как вылечить аллергию и укрепить иммунитет по методу доктора Скачко?

A kóros autoimmun folyamatok mechanizmusának elemezésére és kialakulásának vizsgálatára elsősorban kísérletes állatmodelleket alkalmaznak. Ezek három fő csoportba oszthatók: — Az egyes beltenyésztett egerekben, genetikai változások következtében spontán kialakuló kórképek, amelyekre bizonyos autoimmun megbetegedésekhez hasonló tünetegyüttes jellemző.

mindkét láb ízületeinek ízületi gyulladása a bal boka ízületi kódja

Ilyen pl. Ezekben az állatokban az autoantigének kódolásáért felelős transzgének megjelenése és koncentrációja megfelelő mesterséges promoterek alkalmazásával szövetspecifikusan szabályozható. A kialakult tolerancia áttörésének lehetőségei — az autoimmun kórképek kialakulása A tolerancia áttörésének számos lehetősége van A saját struktúrákkal szemben kialakuló tolerancia áttörésének módjai. A keringéstől elzárt helyen levő antigén pl.

Előfordul az is, hogy a fertőzés fokozza a kostimuláló immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei expresszióját a immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei, és így hatékonyabbá válik az immunválasz pl.

Néhány esetben a kórokozó saját fehérjékhez kötődik, és immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei B-sejtek segítséget kapnak a T-sejtektől citokinek autoreaktív ellenanyagok termeléséhez pl. A molekuláris mimikri eredményeként a kórokozó olyan T- vagy B-sejtes választ indukálhat, amely keresztreagál a sajáttal pl. A bakteriális szuperantigének poliklonális T-sejt-aktiválást indukálhatnak, és így vehetnek részt autoimmun folyamatok kialakulásában.

A tolerancia fennállásának tartama egyebek között a kiváltó antigén jelenlététől függ; ha újabb antigéninger nem éri a toleránssá tett szervezetet, a válaszképtelenség egy idő után spontán megszűnik, és az ezt követően alkalmazott antigén másodlagos immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei indukál.

Egy bizonyos antigénre adott immunválasz és tolerancia egymás mellett is kialakulhat; így pl. Ez az állapot a toleránssá tett, illetve az immunválasz irányában aktivált limfociták arányát tükrözi. A tolerancia a kiváltó antigénnel rokon szerkezetű antigének beadásával felfüggeszthető.

Így például, ha a BSA-val toleránssá tett nyulaknak humán vagy sertés albumint adnak, megszűnik a tolerancia.

Az immunrendszer betegségei

Ez annak tulajdonítható, hogy a szerkezetileg rokon antigének a toleranciát indukáló epitópok mellett más közös determinánsokat is tartalmaznak, és ez utóbbiak a toleranciában nem érintett kompetens sejtek révén immunválaszt indukálnak. Hasonló mechanizmus feltételezhető az egyes fertőzések során fellépő molekuláris mimikri esetében is lásd Autoimmun betegségek tehát nemcsak a centrális vagy perifériás tolerancia kialakulásának teljes hiánya miatt, hanem a tolerancia kialakulásában vagy fenntartásában szereplő folyamatok egyensúlyának megváltozása következtében is létrejöhetnek.

Az érett, autoreaktív T-limfociták a nyirokcsomók follikulusain kívül, az érintett szervekben is találkozhatnak azokkal az MHC által bemutatott autoantigénekkel, amelyek a kezdeti szelekciós lépések során nem, vagy nem kellő mennyiségben voltak jelen a tímuszban.

immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei menü ízületi gyulladásokra

Hasonló módon, a periférián a B-limfociták is kapcsolatba kerülhetnek a csontvelői környezetben nem található autoantigénekkel. Ezeket az autoantigéneket a limfociták vagy azért nem veszik tudomásul, mert nem a sejtaktivációnak kedvező mikrokörnyezetben, a nyirokcsomó-follikulusban kerülnek bemutatásra ignoranciavagy pedig azért, mert az autoantigéneket nem olyan hivatásos APC mutatja be, amely képes a limfocitákat a nyugvó állapotból kimozdítani anergia.

Tehát a nem megfelelő helyen és módon bemutatott autoantigén nem indít el immunválaszt.

immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei hogyan kezeljük térdszinovitist otthon

A centrális tolerancia fontosságát igazolja, hogy az autoimmun kórkép kialakulásában szerepet játszó autoantigén immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei juttatása védelmet nyújthat az autoimmun folyamat kialakulása ellen.

Az emberi inzulingén szövetspecifikus szabályozásában szereplő promoter régió polimorfizmusának vizsgálatával igazolták, hogy az inzulin koncentrációjának növekedése a tímuszban, ill. Így a tímuszon belüli szelekció feltételeinek olyan irányú megváltozása, ami a nagy affinitású, potenciálisan autoreaktív T-limfociták negatív szelekciótól való megmenekülését teszi lehetővé, a periférián kóros autoimmun folyamatok kialakulásához vezethet.

A perifériás tolerancia áttörésének szemléletes példája, hogy ha egy kísérleti állatban autoantigén pl. Ha viszont a T-limfocitákat antigén-specifikusan aktiválják pl. Ez azzal immunhiányos kötőszövetek szisztémás immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei, hogy az MBP-ből természetes körülmények között felszabaduló peptid MHC-II-molekulákkal alkotott komplexei a perifériás nyirokszervekben olyan kis mennyiségben fordulnak elő, hogy ez nem elegendő a nagy számban jelenlévő T-limfociták aktiválásához.

Ott gyulladást válthatnak ki, ami a mielinhüvely és a neuronok károsítását, ennek következtében paralízist, tehát az EAE tüneteit idézi elő. A rejtett helyzetben lévő antigén-determinánsokat az autoantigén hozzáférhetőségének vagy koncentrációjának növekedése miatt az immunrendszer felismeri, és így immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei korábban elzárt antigének hozzáférhetősége következtében autoimmun folyamat alakul ki.

A szimpátiás oftalmia során az egyik szemet ért trauma vagy szövettropikus patogének hatására a károsodott szemből kiszabaduló antigének a környező nyirokcsomókba jutva aktiválják a specifikus T-limfocitákat, melyek visszavándorolnak mindkét szembe, és így az egészséges szemet is károsítják A citokinek alapvető szerepet játszanak a T-sejtes immunválasz Th1 vagy Th2 irányba való polarizációjában lásd 5.

Egyes, fagocitákba bejutó patogének IL termelést indukálnak, míg mások esetében az aktivált T-limfocitákon megjelenő CD40 ligandum által közvetített aktiváció idézi elő az IL termelődését. Az IL, különösen az ILgyel együtt a T-sejtes válasz Th2 irányba történő polarizációját segíti elő, ami a gyulladási folyamat gátlásához vezet.

Hasznosvélemények