Ízületi hipermobilitás kezelés, Legújabb cikkek
Izomerő növelés és törésrizikó csökkentés: az aktivált D3 vitamin pótlás előnyei az időskori osteoporosis kezelésében Szerző k : Gaál János dr. A szerző az aktivált D3 vitamin származékok adásának előnyeit tekinti át az időskori osteoporosis kezelésében. Ennek során részletezi az idősödő csontban lezajló élettani folyamatokat, különös tekintettel a formáció és a mechanostat funkció elégtelenségére. Ezzel kapcsolatban rámutat a D3 vitamin hatásának idős korban gyakori elmaradásának okaira és következményeire.
A tünetegyüttes mostohagyerek a reumatológiában is, sokszor vélik banálisnak, pedig a betegnek sok szenvedést okoznak a különböző testtájakon megjelenő, visszatérő izületi ill.
A hipermobiltás-szindróma legnagyobbrészt izületi problémákat okoz: ficam, rándulás, izületi gyulladás, artrózis jelentkezik, károsodik az izületek proprioceptív érzékelése.
Gyakoriak még a szalagsérülések, az entezopátiás túlterheléses sérülések, a lúdtalp és a mechanikai eredetű derékfájdalom.
A hipermobilitás kötőszöveti betegség is, a kötőszövet pedig testszerte megtalálható. Gondot jelenthet a támasztó ízületi hipermobilitás kezelés gyengesége, például a medencefenék, a hasfal vagy a vénák tekintetében végbél előesése, sérv, visszértágulat.
A kezeletlen esetekben a krónikus fájdalom jelenti a fő panaszt, ennek háttere nem teljesen tisztázott. Az izületek hajlékonysága a gyermekkorban gyorsan, a felnőttkorban lassan, de folyamatosan csökken. Feltételezhetnénk, hogy a hipermobilitás-szindrómában szenvedő betegek tünetei csökkenek, s talán meg is szűnnek az idő előrehaladtával, de ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk.
A serdülőkorban kezdődő tünetek a felnőttkorban is megmaradnak, sőt még intenzívebbé válnak. A betegség kezelése nem könnyű. A fájdalomcsillapítók, nem szteroid gyulladásgátlók gyakran hatástalanok.
A tünetegyüttes mostohagyerek a reumatológiában is, sokszor vélik banálisnak, pedig a betegnek sok szenvedést okoznak a különböző testtájakon megjelenő, visszatérő ízületi, illetve vázizomrendszeri és sokszor zsigeri problémák, melyeket tisztázatlan eredetűnek tartott krónikus, kiterjedt fájdalom kísérhet. A hipermobiltás-szindróma legnagyobbrészt ízületi problémákat okoz: ficam, rándulás, ízületi gyulladás, artrózis jelentkezik, károsodik az ízületek proprioceptív érzékelése. Gyakoriak még a szalagsérülések, az entezopátiás túlterheléses sérülések inak tapadásánála lúdtalp és a mechanikai eredetű derékfájdalom.
A fizioterápia — módszertől függően — enyhítheti, de akár súlyosbithatja is a tüneteket. Az izületet stabilizáló izometriás gyakorlatok rövid távon csökkentik a hipermobilitást és megszűntetheti a fájdalmat.
Hosszútávon az izületeket körülölelő izomzatot kell erősíteni, "kontraktúrákat gyártani". Az izületek proprioceptív érzékelését ill. A szindróma krónikus fájdalommal való fennállása esetén nagy a szekunder pszichiátriai betegségek előfordulási gyakorisága.
Fájdalomcsillapítással, kognitív viselkedésterápiával védhetjük meg a beteget attól.
